Alakok és Képességek
A vérfarkasok ugyebár nevükből kifolyólag mondhatnánk, hogy a farkasokra hasonlítanak. Azonban ez korántsem így van mindig, hiszen 3 alakjuk is előfordul, ráadásul a leszármazottak két ágán.
Tehát először is kezdjük a római vérfarkasokkal. Ők eredetileg nem tudnak uralkodni a három énen, csupán egyet ismernek. Méghozzá a vérfarkasi állapotot, ez a tipikus werewolf elnevezés. Ne gondoljatok arra, ami a Harry Potterben van, ez nem az a csupasz dög, hanem egy viszonylag farkashoz hasonlító lény. Az eredeti farkashoz képest abban különbözik, hogy hosszúkásabb a pofa része, és az egész test nagyobb. A szőrzet viszonylag durva, a fülek kissé elállóak. Erre az állapotra telihold idején kerül sor. Aki képes használni a többi alakját is, annak nem szükségszerű az átalakulása ezzé, hanem képes egy másik állapottal helyettesíteni, vagy rövidebb időre emberré válni.
Az emberi ént ugye nem kell említenem, ebben az állapotban egy normális emberhez hasonlít a vérfarkas, szemfogai sincsenek. Akár egy átlag ügyvéd, orvos vagy bármelyik halandó. Azonban amit nem tud elrejteni az a vérszomj. Akárcsak a vámpíroknál itt is szükség van az emberi vérre, de különböző okból. A vámpírok nem élnek ténylegesen, ezzel szemben a vérfarkasok nagyon is élnek. Azonban emberi alakban a vérfarkasok képesek néhány farkas tulajdonságot felvenni. Például a szemeiket farkasi állapotúra tudják változtatni, és szemfogaik is előkerülhetnek. Az ember alakban mindig megvan a kiélesedett látás, szaglás, hallás, érzékelés.
Alapból a római ágiak csak ezt a két állapotot ismerik. Meg úgy kábé a kezdő vérfarkasok többsége.
Az északiak ismernek még egy állapotot, ami a farkas, vagyis lupo alak. Ez tökéletesen megfelel az általunk ismert farkasok kinézetével. A római ágiak közül Remia az első, aki ezzé képes volt ezzé változni, és uralni. A rómaiak bundájának színe sötétebb barnás, szürkés vagy hasonló, míg az északiaké világosabb.
Ezeken kívül létezik még a farkas ember állapot, a loup-garou. Ebben az esetben a vérfarkas két lábon áll, akár egy ember, ám a tartása görnyedtebb. A szőrzet itt csak félig nő ki, a hasi részen hiányzik. Majdnem azonos a werewolf alakkal, de itt inkább emberi lény kerül előtérbe. A fülek hegyesen felfele merednek, a kéz félig mancs, félig emberi kéz.
Az újoncok csupán a werewolf alakot ismerik, és először azon sem uralkodnak. A további alakokat fokozatosan mesterüktől tanulják meg.
Minden alakban képesség a gondolatolvasás és telepátia, vagyis gondolatátvitel. Az ősi vérvonal leszármazottjai rendelkeznek a fagyasztás képességével, illetve az asztrál kivetítésével. A vérfarkasok gyorsasága ember feletti, a vámpírokéhoz hasonló. Karmaik igen élesek, képesek vele akár egy vasajtót is szétszaggatni. Erejük szintén nagy. A gyakorlottabbak képesek telekinézisre (tehát akaratukkal mozgatnak tárgyakat).
A vérfarkas a ýwerewolfý szó magyarosítása. A ýwereý szó latin eredetű, jelentése ember. A ýwolfý a latin wulf szóból ered, és farkast jelent. A vérfarkasnál tehát pontosabb fordítás a farkasember.
Vérfarkasnak nem lehet születni, csak marás útján lehet átváltozni. A támadás utáni teleholdkor változik át először az áldozat, már ha a marást túléli. Ilyenkor kb. 2 méter magas, erős, kissé görnyedt hátú fenevaddá válik. Leginkább egy mutálódott farkasra hasonlít. Szájában több centiméteres nagyságú, éles, hegyes szem- és tépőfogak sorakoznak. Karmaival is veszélyes sebeket képes ejteni.
Szaglása és hallása felerősödik, megérti az állatokat és az embereket is. Szeme ugyan a színeket nem ismeri fel, de a tárgyakat és élőlényeket a testhőmérsékletük alapján meg tudja különböztetni.
Egyes állítások szerint a vámpírok szolgái, és testőrei. Különböző elméletek szerint az ellenségeik, vagy éppen a barátaik a vámpíroknak.
A fentiektől teljesen különböző azaz állítás, amit egy spanyol férfi mondott, miszerint ő is farkasember, és az Isten teremtette, hogy megbüntesse az Úr ellen vétkezőket.
Az inkvizíció a boszorkányoknak, vámpíroknak, és minden más szörnynek kikiáltott emberek mellett a farkasembereket is üldözte.
A farkasemberek olyan gonosz és vad emberek voltak, akik farkassá tudtak változni. Emberi húson és véren éltek, éjszakánként pedig magányos utazókra vadásztak, hogy megtámadják és megegyék őket. Némelyikről azt állították, hogy félig ember félig farkas lényekké változtak, míg mások egészen farkassá váltak. úgy hitték, hogy a farkasember ki tudta fordítani a bőrét, hogy elrejtse a bundáját, amikor emberi formát vett fel. Sokakat, akiket azzal vádoltak, hogy farkasemberek, felhasították, hogy ráleljenek erre a farkasbundára. Azonban lehetséges volt a farkasembert emberi alakjában is felismerni. A farkasembert nagyon szőrösnek hitték, dús és egyenes szemöldökkel, ami középen összenőtt és hegyes fülekkel. Gyakran mindkét kéz középső ujja ugyanolyan hosszú volt, mint a mutatóujj, és a tenyerük is szőrös volt. A hagyomány szerint a farkasember ismét emberi alakot vesz fel, ha megsérül és a hátrahagyott vérnyomok segítségével lehet üldözni. A farkasember elpusztításának leghatékonyabb módja az,ha egy megolvasztott ezüstkeresztből készített golyóval vagy késsel öljük meg.A holttestet temetés helyett el kell égetni, mivel a hiedelem szerint a farkasember vámpírként kiemelkedik a sírból. Legendák szólnak olyan emberekről, akik átok hatására vagy szörnyű baleset után váltak farkasemberré. Arra ítéltettek, hogy farkasemberré váljanak minden éjjel vagy minden teliholdkor és úgy üdvözölték a halált, mint menekülést ebből a sorsból. Az emberek szerte a világon hittek a farkasemberekben és már az ősi időkben felfedeztek egy ritka elmebetegséget, a lycantróphiát. Ennek hatására a beteg azt hiszi magáról, hogy farkassá tud változni, jó lehet ez nincs így. Általában farkasként viselkednek, embereket ölnek meg és megeszik az áldozat húsát.
Néhány emberről azt hitték, hogy akaratuk ellenére farkasemberré változnak teliholdkor. Rossz emberek azonban szándékosan vérengző farkasemberré akartak válni és varázslatot használtak ahhoz, hogy ez sikerüljön nekik. Egy orosz legenda szerint az átváltozáshoz arra volt szükség, hogy átugorjunk egy kidőlt fát az erdőben, majd beledöfjünk egy kis rézkést és varázsigét énekeljünk, hogy farkassá váljunk. A farkassá válás biztos módja volt, ha a farkas lábnyomában összegyűlt vizet itták meg vagy olyan állatok agyvelejét ették meg amiket farkas ölt meg.Európa számos részén,legendák szólnak arról, hogy pontosan milyenek is azok a varázslatok, amelyek képesek arra, hogy valakit farkassá változtassanak. Egy tipikus mágikus farkasember szertartás a következő példa. A leendő farkasember az átváltoztató barzsamot teliholdkor, éjfélkor készítette.Egy vasüstbe farkasfüvet, ópiumet, gyűszűvirágot, denevérvért és egy megölt gyermek zsírját tette, majd megfőzte. Amikor ez a keverék elkészült a farkasember levetette a ruháit és bedörzsőlte a testét ezzel.Felvette farkasbőrből készült ruháját, miközben varázsigéket énekelt és kérte a farkas lelkét, hogy változtassa őt is farkassá.Miután véghez vitte a szertartást, azt várta,hogy természetfeletti, farkasszerű lénnyé változik, ami éhezik az emberi húsra és vérre. Ha sikerült neki ez a gonosz átváltozás, minden éjjel farkasemberré változott , reggel pedig vissza emberré. A varázslatot a halál vagy az törte meg, ha a farkasembert háromszor homlokon szúrták.
A farkasemberekről szóló történetek leginkább az olyan országokban keletkeztek, ahol az igazi farkasok veszélyt jelentettek az ember számára.Angliában a középkor óta kevés farkas él, és az utolsó vadon élő példányt valamikor a XVIII. században ölték meg. A lycantrophiának, ennek a létező, azonban ritka és különös betegségnek a felfedezése,növelte a farkasember legendájáról való rettegést.Aki ebben a betegségben szenvedett, farkasembernek hitte magát. Az elmebajnak ez a fajtája arra vezette az embereket,hogy úgy viselkedjenek, mint ha igazi farkasok lennének. Különösen Franciaországban volt sok per, amelyben emberek lycantrophiával vádoltak A félelmetes norvég harcosok is hozzájárultak az európai farkasember-legendákhoz. Vadállatok bőrét viselték, a hajukat és a szakállukat pedig hosszúra megnövesztettél, hogy minél ijesztőbb legyen a megjelenésük. Azok a magányos falubeliek akiket akiket ezek a gyílkos hódítók megtámadtak, joggal hihették őket félig állatnak. Azt tartották,hogy a berserkerek képesek voltak vérengző medvévé vagy farkassá átváltozni. Egy norvég saga azt mondja el, hogyan igézett meg egy varázsló két farkasbőrt. Így bárki , aki viselte őket , tíz napra farkassá változott. Ezeket a bőröket két harcos Sigmund és Sinjoth fedezte fel egy erdei lakban. Ellopták a bőröket az ott alvó emberektől.Miuán elvették a bőröket, nem tudták levenni.Ordítotak és megtámadták az alvó embereket, ső még egymást is megharapták.Tíz nap múlva mikor visszaváltoztak elégették a bőröket. Egy Francia középkori történet egy vadászról szól, aki egy farkassal vívott, ami megtámadta őt. Lenyisszantotta a vadállat egyik melső lábát, azonban az mégis elmenekült, a vadász pedig a lábát betette a táskájába. Amikor hazaért, megdöbbenve látta, hogy az női kézzé változik át. Felismerte az egyik ujján azt a gyűrűt, amit a feleségének adott. Felrohant az emeletre és az asszonyt az ágyban fekve találta. Számos kardvágástól vérzett, levágott keze helyén pedig csonk éktelenkedett. Egy ír történet szerint egy pap, aki eltévedt az erdőben, megpillantott egy tűz mellett ülő farkast. Az emberi hangon beszélt és kérte a papot, hogy adja fel az utolsó kenetet a feleségére, aki haldoklott. A farkas elmagyarázta, hogy a családját megátkozták, és a családból egy férfinak és egy nőnek hét éven át farkasként kellett élnie. Ha ezután még életben vannak, akkor visszaváltoznak emberré.A pap nem hitte el a történetet egészen addig, amíg a nőstény farkas felhasította a farkasbőrét, hogy felfedje női alakját.